• 

A kötetből...

 

…és más hiábavalóságok

 

Örökséged

Nézd, ez a birodalmam
Szobám félhomálya
Hunyorgó lámpafény
A szőnyeg gubancos
Rojtja
Egy színét vesztett fénykép
Könyvhalmok, tollak és papír
Vége nélküli csendes esték

Nézd, ez a birodalmam
Sárfolt a gereblye nyelén
Tekergő kígyó a locsoló
A kerti pad törött
Támlája
Hernyó a diófa levelén
A csiga nyoma a fűszálon
A magány a társaságom

Nézd, ez lesz a te birodalmad

 

Vadász

Simogató kezed parancsol nyugtot
Lepke szellő borzolja tollam
Vak szemeim bőrsapka takarta
Tűz a nap, káprázik szemem

Szűk pupillámban táncol a zsákmány
Zizzen a perc és gyorsabb a szív
Szárnyam kitárom, megfeszül inam
Csörren a csengő de visszaránt a szíj

 

 

Osztozkodás

Nagyapám mesélte
Hadifogság 1945
Az Uralban
Hideg, hó, jég
Kenyérgyár
Fekete tégla kenyér
Cigarettára cserélték az őrökkel

Apám mesélte
Katonai gyakorló tér 1954
Magyarországon
Hideg, eső, sár
A kabát zsebében a kenyér porció
Fekete tégla kenyér
Egy percnyi csendben
A zsebpiszok és dohányszemcsék közül
Szemezgetik a kenyérmorzsákat

Én is mesélek
Nem fontos az idő
Nincs helyszín
Cigarettára cserélem életem
Kiforgatott zsebeiből
Kincseimet.

Herceg

Az összes ajtó kitárva
Foltozott életem kifordítottam
Így most viselhető
Nincsen más, csak a hetedik ajtó
Ki-bejár a szél az ablakon
Messzenéző tornyok
Üvegcserepek a padlón

Tenger, tenger sok fájdalom
Virágszőnyeg a lábam alatt
Nincs már más titok
Csak a hetedik ajtó
Birodalmam az utolsó bezárt ajtó
Titkos hatalom
Tépett zászlók, elvesztett seregem

Elveszett csataterek és eltévedt sereg
Félelmetes csend, üres terem
Senki sem keres
Senki sem vár a hetedik ajtó mögött
Az összes ajtó kitárva
Furcsa érzés
Eddig mire is vigyáztam?

 

 Szabadság

Eltévedt oroszlán
Ketrecéből szabadulna
Rácsok mögül szabadult
Itt poroszkál köztetek
a sétányon

Eltévedt oroszlán
Tétovázik, nem tudom
Csodálkozva néz körül
Nekem a szavannákon
kéne lennem

 

 

 

 

Május, vihar előtt

Késő délutáni 
Fényrajzok a falon

Az értetlen szavak 
Laokoón kígyója

Fegyver a halálos
Hideg szorítása

Kifosztott ölelés 
Nem találja helyét

Fűrésznyom a törzsön
Ünnepnapi magány

Suttogva szólítlak
Megismersz-e még?

Kitárt karú virág
Hétköznapi feszület

Nyitott tenyérrel ütök,
Hogy ne fájjon nagyon

 
Május, vihar

Tompán dobol az eső
A cserepekről ömlik a víz
Ázik az udvaron a nyugágy
Rongyos szirmokra zuhan a faág

Tört szárnyú virágok a sáros gyepen
Csillog a tarka szemfedő
Csatorna okád szennyes levet
(Hideg szél hozza a jelen időt)

 

Elmúlt az ünnep

Száraz virágcsokor
A szegen ringatózik
Seprű a sarokban
A banya hallgatózik
Mást várt a menyasszony

 Gőzpárás ablakok
Az ajtó ki nem nyílik
Lúgszagú szombatok
Az Isten hátat fordít
Mást hitt a menyasszony

 

Ami a kötetből kimaradt...

Most

Iskolába is jártam sokáig
Most dolgozom
Elegem is volt már mindenből
Szerettem is sokat
Jöttek felém emberek az utcán
Elhagytak
Előttem van még jövő?
Mögöttem sok név
És gyűlnek a névtelen ismerősök.

Keresem

Száradó ágakat mozgat a szél
Távol egy madár rekedten rikolt 
Az ég magára húzta gyászköpenyét
Híg fekete lében úszik a hold

Egy király, egy messzi fejedelem
üzent, véres kardot és babérkoszorút
küldenek szét velem.

Kerti kiskapukon
Nézek be az alacsony kerítések felett
Az üres udvarokba, hol gaz veri fel
a keréknyomok fekete vonalát

Kihűlt istállók helyén a néma lovak,
lerontott fészkükön néma madarak
Még mindig keresem, pedig
lassan lejár az időm, megbocsássatok.

Füst

Ablakból: háztetők
Siető lábak, hullámzó fejek, fejeken kalapok
Kilátás egy ablakból: távolban a ház, a mezőn emberek.
Menekülés nincs. Reménytelen.
Padlás, pince, toronyablak valahol nagyon messze
és minden olyan könyörtelen.
Uram! Miért hagysz egyedül.
Sírok, üvöltök
Láthatatlan rácsokat rázok
Láthatatlan falakat döngetek
Minden terv hamuvá porlad szét.